De jó volt a családi nyaralás! Remélem kedves kis családom is így vélekedik erről! Az egy hét azért mégsem elég, akár hogy is nézzük. Kirándulni, strandolni, szórakozni és pihenni is – mert nyaraláson azt sem lenne rossz – nem elég ennyi idő. A kirándulás jó volt, de még maradt látnivaló jövőre is, strandolás is volt, szigorúan kagylógyűjtéssel, pihenésből talán annyi, amíg az Anya a teraszról szemlélte az éjszakai életet esténként. Dorka sem volt nyűgös, bár először volt ilyen sokat távol otthonról, persze nem tudta felmérni a távolságbeli különbségeket. Nem gondolta, hogy az a tény, hogy repülőre szállunk és a Balatont kivételesen felülről szemlélve több mint 2 óra múlva érkezünk csak meg, az azt jelenti, hogy elég távol kerültünk otthonról. Így kedvesen invitálta Mircsit, az unokatestvérét egyik este skypon, hogy:-Majd átjöttök hozzánk?
A Mamitól is kérdezte azóta, hogy „Elmegyünk a Rékához?”, de bárcsak ilyen könnyen menne! Mindenesetre kicsi még ahhoz, hogy megértse a távolság fogalmát, ellenben nagyon okos kislány. A múltkor például kedvesen egy „Hola!”– val üdvözölt az interneten keresztül, pedig már 1 hónap is eltelt, mióta ezt a spanyol üdvözlésformát tanítottuk neki a helybéliek köszöntésére. Amúgy mindig megörvendeztet minket újabb és újabb kedves mondataival, amiken mindig jót derülünk. Ilyen volt például, amikor a strandra készülődés során kétségbeesetten kereste a bikini felsőjét:
-Hol van a fürdőmellem?
Elég aktívra sikerült a nyaralás, voltunk a Western Csúszdaparkban, Marinelandban a delfinshow-n, megnéztük Formentor szikláit, az Aquváriumban Némót és barátait, és a fővárost, Palmát is. Jó volt minden, örülök, hogy itt voltak, talán jövőre sikerül Apát is meggyőzni, hogy repülőre üljön.
Dodi úszás után
Palma Katedrális
Apja lánya
"Nem félek a cápától!"
