Nyár 2009

Már több, mint egy éve Mallorcán! Az idő szuper, nem is panaszkodom, csak a család hiányzik nagyon. Majd szeptemberben jönnek, már megvannak a jegyek, csak apa nem, mert nem hagyhatja a munkát - ez a hivatalos verzió. Az igazság az, hogy fél a repüléstől. De még hátha meggondolja magát, még van rá 2 hónapja. Már nagyon várom, hogy itt legyenek, aztán olyan gyorsan el fog telni az egy hét, hogy észre sem veszem. Annyi mindent meg szeretnék mutatni, sok kis öböl van, és nincs két egyforma! A múltkor is kirándultunk és újabb szép helyeket fedeztünk fel.


Cala Llombards

Playa de Formentor

Caló des Moro

Április 24 - Boldog születésnapot Dorka!

Már három éves!

Április 24-én már három éve volt annak, hogy a család szeme fénye megszületett. Csaba kislánya, Dorka 3 éves lett! Sajnos nem voltam otthon, remélem majd jövőre, és aztán majd mindig...

Egyenlőre maradunk, mert otthon nem olyan a helyzet, hogy érdemes lenne hagyni a biztos állásunkat. Ki tudja, mi lesz Magyarországon, egyenlőre a helyzet nem valami biztató. De mindenképp hazamegyünk ... majd... remélem nem olyan sokára. Addig meg még az otthoniak jönnek látogatóba, nyaralni picit, mert megérdemlik. Az új albérlet - ami már nem is olyan új, csak régen írtam - tágas, világos, gyönyörű kilátással a tengerre, ellátni Arenal kikötőjétől egész Palmáig, nagyon szeretjük!

Az élet Mallorcán

Már majdnem 4 hónapja itt Mallorcán töltöm mindennapjaimat Andrissal, dolgozunk, strandolunk, felfedezzük a szigetet. Nem írtam eddig, most sem nagyon szeretném ezt erőltetni, inkább felteszek pár képet az eltelt időszakról. Aztán majd ahogy időm engedi, hírt adok magamról, magunkról.

EURO 2008

Recepción Hotel Riu Concordia

Már 3 hete távol...

"Messze setétedik már a Ság teteje,

Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,

Szülőföldem, képedet:

Megállok még egyszer, s reád visszanézek.

Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!

Vegyétek bús könnyemet."

Szülinapi buli

2 év, 2 gyertya, 2emeletes torta...

sok sok ajándék...

egy lepkevadász...

2 cuki gyerkőc: Dorka & Mircsi...

és sok sok szelet finom torta, amit Anyával elosztunk.

És ez a kétéves nagylány nagyon okos ám! Szépen, tisztán beszél, már szép, kerek mondatokban, gyakran megnevettet bennünk, amikor egy-egy mondat viccesre sikeredik. Mint például a következők:

Dorka mondja, amikor feltámad a szél: - Támaszkodik a szél.
Egész kis csapat ment érte a bölcsibe: Mami, Alex, Ákos és én. Kimentünk a kiskapun, Dodi elöl és visszaszól: - Srácok gyertek utánam!
Kutya ugat, Dodi rászól: - Ne guvass!
Ha szeretné, hogy felvegyék: - Felveszlek. - mondja. Ha azt, hogy letegyék: - Tedd le Dodit!
Mami fogja, beszélgetünk. Dodi megfogja a Mami ajkát, majd odafordítja maga felé és azt mondja: - Rám figyelj!
Emővel buliba mentünk szombat este, megkérdeztük, eljön-e. Azt mondja: - Igen. De aztán természetesen ő aludni ment, majd másnap ül a labdán, és kérdésünkre, hogy volt e este buliba kétségbeesetten a kezébe temeti az arcát, majd azt mondja: - Elfelejtettem elmenni buliba!
Gyakran, amikor csak beszél-beszél, hangosan felnevet és mondja: - Vicces vagyok!

DORKA 2 ÉVES

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek Te jelented magát a világot!

Tél után a tavasz...

Jó volt nyaralni itthon, picit hideg, picit fázós, de jó volt. Az utóbbi 2 hónapban rátapadtam a monitorra, aminek egyik „eredménye” az, hogy nem volt semmi eredménye a blogomon, még csak egy árva sor sem. A másik, hát a másik… A másik lekötötte minden szabad percem, ha már eredményekről beszélek, vegyük sorra:

Jó a chat. Ismerkedni, beszélgetni… jó dolog.

Jó kirándulni. Siófok, Tamási, Lepsény valóban szép helyek.

A nyuszi megint tojt tojást. Pedig időközben megfeledkezett rólam, de most láss csodát, újra felkerültem a jó gyerekek listájára.

Továbbá kiderült, hogy a megijed az pontos j (pedig mennyivel jobban néz ki ly-nal), kiderült, hogy Cellnek több lakosa van, mint Tamásinak (de ott van jelzőlámpa, meg még többsávos út is), és még erre a fény dologra is fény derült, hogy hová tűnik el. Szóval sok hasznos információ, ja és még egy dolog. Mindezen kedves dolgokat egy kedves emberkéhez lehet kötni. Aki manapság beköltözött… A szívembe…

Mallorcát látni kell...

Mallorca nagyon szép ám! És ezt írják róla: „Mallorca kevés más szigettel összehasonlítható szépségének, illetve annak köszönhetően, hogy télen is kellemes hőmérséklet van, rendkívül kedvelt turistacélpont, sokan a tömegturizmus szinonimájának tekintik. A sziget a napozáson, fürdésen, és a sziget szépségében való gyönyörködésen kívül még rengeteg dolgot kínál, úgy mint gyalogtúrák, biciklizés, golf, természetjárás mélytengeri merülés, sziklamászás. Mallorca rendkívül egyedi és szép állat- és növényvilággal rendelkezik, ezért a kirándulás, és a búvárkodás különösen nagy élményt nyújt.”

És a Robinson tök szép, olyan szép, hogy azt látni kell! És nem lépek le, nem megyek Ausztráliába, meg sehova sem, ja és tuti egy BMX is jól jönne ott… Remélem tudja kinek szól…kiknek…

Futuro...

De vez en cuando tengo que escribir algo para mis queridos amigos en español. Ahora estoy en casa, hiciendo nada, o si, tengo mucho que hacer, pero no trabajo. He pasado un tiempo maravilloso en Australia con mis amigos italianos, pero ya tengo que buscar trabajo lo antes posible. En dos semanas estaré en otro lugar pero no sé donde. En Fuerteventura, donde me espera mi hermano, Michele y todo hecho y hace sol... o en Mallorca, una vida nueva, una aventura, un lugar que me atrae mucho, pero no conozco a nadie.
No sé que hacer. No sé que va a pasar. Todo es sorpresa…

Dodi főz

Dorka mostanában mindig finom dolgokat főz az új főzőkészletével, a kérdésre, hogy: „Mit főzöl?” a leggyakoribb válasz:
- Kávét.
És arra, hogy „Mit főzöl ebédre?”:
- Vacsorát.
A múltkor én is főztem neki virslit – nem játszásiból – és, hogy elfoglalja magát, amíg felteszem a vizet – épp az akadt a kezembe – adtam neki egy cukorcsipeszt. Nézegette, majd visszaadta, és azt mondta:
- Ez nem nekem való!

:)

Dubai – a szomorú felismerés

Egy fejezet az ezeregy éjszaka történeteiből – nem mese!

Kellemes napot (24 órát) töltöttem el a Dubai Nemzetközi Reptér vendégszeretetét élvezve. A várost, Dubait nem sikerült megismernem, aminek olyan egyszerű prózai oka van, hogy Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, Kelet-Európához tartozik. Igen, igen, ez nem tévedés! Ezt ugyanis ez arab reptéri ügyintéző közölte velem, aki az EU-s útlevelem ellenére kitartott állítása mellett, miszerint náluk nem vagyunk az EU tagállamai közé sorolva. Persze mindez azért, hogy az Egyesült Arab Emírségek híresen szegényes kasszáját még megnöveljem néhány dirhammal, ami az én részemről állt volna: a vízumdíjból, amivel tisztában voltam, hogy fizetnem kell, plusz egy befoglalt szállodai szobából, aminek visszaigazolása nélkül nem jár vízum, na erről fogalmam sem volt. Annak ellenére van erre szükségem, hogy egyetlen percet nem töltenék ott, mivel az egész napi városnézés után, valamikor hajnalba indul a gépem Bécsbe. Ami a szállodai szobát illeti, az idegenforgalmi főszezon miatt túlfoglaltság van Dubaiban, és nincs szállás. Vagy mégis? Pár perc múlva kiderül, hogy csak most, csak nekem van egy szoba 25 000 forintért, egy szoba, ahova be se tenném a lábam. Ez így együtt: Vízum + szállodai szoba + városnézés = 50 000 Ft. Vízum? OK, de mert nem vagyok EU tag ??????, szállodai szoba, mert kell és kész ???????. Na, fiúk, ne nézzetek már baleknak, talán csak mert szőke vagyok! Köszi nem.

Ami az EU-t illeti, részemről, 2004 május 1-je óta abban a - mint kiderült - téves hitben élek, hogy mi már csatlakoztunk. Ezek szerint valahol valamit nagyon elcsesztünk, vagy talán máshova csatlakoztunk.

Így maradtam egy napot Dubai felejthetetlen repterén a farsangi forgatagban, körülvéve nindzsának öltözött nőkkel és fehér hálóinges férfiakkal.

Most megyek, valahogy belépek az Unióba, és aztán visszatérek, Dubai, nem adom fel! Hasta la vista baby!

Ausztrália

Egy ország, ahol decemberben kezdődik a nyár, ahol idegen csillagok ragyognak az égen, ahol a természet ezer arca – sivatag, esőerdő, hegyvidék, partmenti dűne – köszön rád: G’Day!, a növény és állatvilág ámulatba ejt, az Aussie sört iszik és vidám, mosolyog és mondja: No worries!. Mindez az újdonság erejével hat rám, az öreg kontinens után kissé szédítő az élmény, aztán rámtör a felismerés, hogy talán csak azért, mert a déli féltekén vagyok és az egészet fejjel lefelé szemlélem! :)

Az itt eltöltött rövid idő szép volt és bátran mondhatom: Megérte! Sajnos Brisbane és a Gold Coast most kimaradt az útitervből, a mostoha időjárás, a tomboló eső és árvíz hetekkel rövidítette meg a „nyaramat”. Így több pénzt és időt nem kockáztatva pár héttel korábban élményekben gazdagon tértem haza. Dubai érintésével, de ez már egy másik történet…

Sydney - Australia

Australia Day 2008







Carmen & Réka a Sydney Operában / Carmen & Reka en la Sydney Opera







Naplemente Sydneyben / Puesta del sol en Sydney


Ma elmentünk futni. Lássuk, hogy ment a futás Sydneyben... /Hoy fuímos a correr. A ver como se corre en Sydney...










Sydney Opera




Harbour Bridge





Darling Harbour



Sydney Aquarium

Ki van belül és ki van kívül? / Quién está dentro y quién fuera?




finding Nemo...

Perth - Australia

08.01.08.
18: 20 Llegé a Perth



Whiteman Park





Centro de Perth



Kings Park

Ausztrália?

Na, végül mégis csak úgy néz ki, irány Ausztrália. Sajnos dolgozni nem tudok, mert csak turista vízumot kaptam. Az egész elég macerás, még így is. A munkavízumról már ne is beszéljünk... Szinte képtelenség. Így most nem fogok ausztrália GDP-jére jelentős hatást gyakorolni, csak mint ungarista turista lesz lehetőségem e gyönyörű országot pár hét alatt jobban megismerni. Szeretném azt írni majd mindenféle fenntartás nélkül, hogy : "Igen, megérte!" A barátaimmal fogok találkozni, úgy vélem ez talán lehet egyfajta záloga is a kalandomnak, barátokkal találkozni mindig jó dolog. Főleg ha az ember rég nem látott barátokra talál rá hosszú idő után. Ma is találtam 7 régi osztálytársat az iwiw-en még a békebeli kőszegi időkből, amikor még fiatal suttyóként koptattam a JMG padjait. Ez olyan jó dolog! Köszi Sir Tim Berners-Lee, hogy mindezt lehetővé tetted, igaz, hogy alapvető célja nem ez volt a World Wide Webnek, de az sem, hogy megtudjuk Kati néni hány tojásból süti a kirántott asztalfiókot és természetesen az sem, hogy én sületlenségeket írogassak, hogy azt aztán a világ bármely részén elolvashassák. Bocsi, de én mégis megteszem, élve a net adta korlátlan lehetőségekkel. És hát így tudom a világ tudtára adni, hogy irány a kenguruk földje. Ezúton kívánok soxerencsét nekem, mint ahogy kívánnám bárki másnak, aki kockáztat, aki belevág, aki kíváncsi (és mégsem öregszik meg olyan hamar)!

Snowboard és bicikli

A Dorci mikor meglátta a havat tegnap, csak azt kiabálta: "Szánkó!" Valahogy így vagyok én a snowboarddal. Két év után tegnap voltam először, tartottam is tőle rendesen, bár ilyenkor mondják, hogy mint a biciklizés meg minden, nem felejted el egykönnyen, de aztán rájöttem, hogy a board merőben különbözik a biciklitől, márcsak ránézésre is, a kerekekről nem is beszélve! A második körnél már aztán derengett valami, harmadszorra meg lejöttem egész jól, esés nélkül! Csak azt bánom, hogy az Ákos ilyenkor nincs itthon, hogy mehetnénk együtt, na persze én voltam, aki deportáltam a Kanári szigetekre. Mindegy, majd jövőre!

Brrrrrr!

Itt egy kép rólam, itthonról. Felszedtem pár kilót, mert az Anyukám nagyon finomakat főz, rajtam a pufajka, mert olyan hideg van, mint a ruszki filmekben! Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Anya szerint vicces dolog kabátban meg sálban üldögélni a szobában, próbáltam is nevetni rajta, de az arcomra fagyott a mosoly...

Amigos eternos

Solo han pasado algunos días desde cuándo estoy en casa. He encontrado una foto que hemos sacado en un día de julio, no lo he visto desde entonces. Era una tarde – como antes muchas veces – nos encontramos en la playa compañeros de trabajo, amigos, aunque éramos de todos los ámbitos del globo (españoles, canarios-porque ellos no son españoles (dicen ellos), argentinos, italianos, y la húngara), hablamos la misma idioma, la idioma de los amigos. Cuando veo esta foto oigo los 12 personas, siento el calor del sol, huelo el olor de la pizza! No sé que día era, si habemos trabajado o no, si hicieron manifestaciones en Hungría, o en cualquier país del mundo. Pero en aquel momento, allí no era importante. Era un día, como cualquier, y nosotros estábamos juntos, nos sentíamos bien, Michele estaba tocando la guitarra y nosotros sabíamos que era un día perfecto.

En el tiempo que he pasado en Fuerteventura me ha enriquecido con muchas experiencias, impresiones y han nacido amistades que hoy creo que van a durar eternamente. Aunque es – mirarlo en realidad – siempre solo el momento cuándo estamos presumidos de nosotros mismos, y creemos en que esto no fue inútil, que aunque ya vivimos en continentes distintos, ni siquiera un océano es bastante grande para separarnos. Y como yo no soy famosa de mirar las cosas en realidad - mejor con mucho optimismo - nadie podría explicarme que esto no es así. Yo sé, que si, es posible, coger un avión y encontrarnos otra vez en otro lugar del mundo y seguirlo allí, donde lo hemos terminado, como si no hubiera pasado nada, solo la discoteca no se llama Cuba Libre o Mafasca, los anuncios no son de los sinpapeles llegando con barcos, el maletero se enrolla no con las guías suecas y cenamos en otro restaurante, no en Saperi Sapori. Pero estos solo son cuestiones del detalle. Porque es solo un día, como cualquier, y nosotros estamos juntos otra vez, nos sentimos bien, Michele toca la guitarra y nosotros sabemos que es un día perfecto.