Dubai – a szomorú felismerés

Egy fejezet az ezeregy éjszaka történeteiből – nem mese!

Kellemes napot (24 órát) töltöttem el a Dubai Nemzetközi Reptér vendégszeretetét élvezve. A várost, Dubait nem sikerült megismernem, aminek olyan egyszerű prózai oka van, hogy Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, Kelet-Európához tartozik. Igen, igen, ez nem tévedés! Ezt ugyanis ez arab reptéri ügyintéző közölte velem, aki az EU-s útlevelem ellenére kitartott állítása mellett, miszerint náluk nem vagyunk az EU tagállamai közé sorolva. Persze mindez azért, hogy az Egyesült Arab Emírségek híresen szegényes kasszáját még megnöveljem néhány dirhammal, ami az én részemről állt volna: a vízumdíjból, amivel tisztában voltam, hogy fizetnem kell, plusz egy befoglalt szállodai szobából, aminek visszaigazolása nélkül nem jár vízum, na erről fogalmam sem volt. Annak ellenére van erre szükségem, hogy egyetlen percet nem töltenék ott, mivel az egész napi városnézés után, valamikor hajnalba indul a gépem Bécsbe. Ami a szállodai szobát illeti, az idegenforgalmi főszezon miatt túlfoglaltság van Dubaiban, és nincs szállás. Vagy mégis? Pár perc múlva kiderül, hogy csak most, csak nekem van egy szoba 25 000 forintért, egy szoba, ahova be se tenném a lábam. Ez így együtt: Vízum + szállodai szoba + városnézés = 50 000 Ft. Vízum? OK, de mert nem vagyok EU tag ??????, szállodai szoba, mert kell és kész ???????. Na, fiúk, ne nézzetek már baleknak, talán csak mert szőke vagyok! Köszi nem.

Ami az EU-t illeti, részemről, 2004 május 1-je óta abban a - mint kiderült - téves hitben élek, hogy mi már csatlakoztunk. Ezek szerint valahol valamit nagyon elcsesztünk, vagy talán máshova csatlakoztunk.

Így maradtam egy napot Dubai felejthetetlen repterén a farsangi forgatagban, körülvéve nindzsának öltözött nőkkel és fehér hálóinges férfiakkal.

Most megyek, valahogy belépek az Unióba, és aztán visszatérek, Dubai, nem adom fel! Hasta la vista baby!