Ausztrália?

Na, végül mégis csak úgy néz ki, irány Ausztrália. Sajnos dolgozni nem tudok, mert csak turista vízumot kaptam. Az egész elég macerás, még így is. A munkavízumról már ne is beszéljünk... Szinte képtelenség. Így most nem fogok ausztrália GDP-jére jelentős hatást gyakorolni, csak mint ungarista turista lesz lehetőségem e gyönyörű országot pár hét alatt jobban megismerni. Szeretném azt írni majd mindenféle fenntartás nélkül, hogy : "Igen, megérte!" A barátaimmal fogok találkozni, úgy vélem ez talán lehet egyfajta záloga is a kalandomnak, barátokkal találkozni mindig jó dolog. Főleg ha az ember rég nem látott barátokra talál rá hosszú idő után. Ma is találtam 7 régi osztálytársat az iwiw-en még a békebeli kőszegi időkből, amikor még fiatal suttyóként koptattam a JMG padjait. Ez olyan jó dolog! Köszi Sir Tim Berners-Lee, hogy mindezt lehetővé tetted, igaz, hogy alapvető célja nem ez volt a World Wide Webnek, de az sem, hogy megtudjuk Kati néni hány tojásból süti a kirántott asztalfiókot és természetesen az sem, hogy én sületlenségeket írogassak, hogy azt aztán a világ bármely részén elolvashassák. Bocsi, de én mégis megteszem, élve a net adta korlátlan lehetőségekkel. És hát így tudom a világ tudtára adni, hogy irány a kenguruk földje. Ezúton kívánok soxerencsét nekem, mint ahogy kívánnám bárki másnak, aki kockáztat, aki belevág, aki kíváncsi (és mégsem öregszik meg olyan hamar)!

Snowboard és bicikli

A Dorci mikor meglátta a havat tegnap, csak azt kiabálta: "Szánkó!" Valahogy így vagyok én a snowboarddal. Két év után tegnap voltam először, tartottam is tőle rendesen, bár ilyenkor mondják, hogy mint a biciklizés meg minden, nem felejted el egykönnyen, de aztán rájöttem, hogy a board merőben különbözik a biciklitől, márcsak ránézésre is, a kerekekről nem is beszélve! A második körnél már aztán derengett valami, harmadszorra meg lejöttem egész jól, esés nélkül! Csak azt bánom, hogy az Ákos ilyenkor nincs itthon, hogy mehetnénk együtt, na persze én voltam, aki deportáltam a Kanári szigetekre. Mindegy, majd jövőre!

Brrrrrr!

Itt egy kép rólam, itthonról. Felszedtem pár kilót, mert az Anyukám nagyon finomakat főz, rajtam a pufajka, mert olyan hideg van, mint a ruszki filmekben! Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Anya szerint vicces dolog kabátban meg sálban üldögélni a szobában, próbáltam is nevetni rajta, de az arcomra fagyott a mosoly...

Amigos eternos

Solo han pasado algunos días desde cuándo estoy en casa. He encontrado una foto que hemos sacado en un día de julio, no lo he visto desde entonces. Era una tarde – como antes muchas veces – nos encontramos en la playa compañeros de trabajo, amigos, aunque éramos de todos los ámbitos del globo (españoles, canarios-porque ellos no son españoles (dicen ellos), argentinos, italianos, y la húngara), hablamos la misma idioma, la idioma de los amigos. Cuando veo esta foto oigo los 12 personas, siento el calor del sol, huelo el olor de la pizza! No sé que día era, si habemos trabajado o no, si hicieron manifestaciones en Hungría, o en cualquier país del mundo. Pero en aquel momento, allí no era importante. Era un día, como cualquier, y nosotros estábamos juntos, nos sentíamos bien, Michele estaba tocando la guitarra y nosotros sabíamos que era un día perfecto.

En el tiempo que he pasado en Fuerteventura me ha enriquecido con muchas experiencias, impresiones y han nacido amistades que hoy creo que van a durar eternamente. Aunque es – mirarlo en realidad – siempre solo el momento cuándo estamos presumidos de nosotros mismos, y creemos en que esto no fue inútil, que aunque ya vivimos en continentes distintos, ni siquiera un océano es bastante grande para separarnos. Y como yo no soy famosa de mirar las cosas en realidad - mejor con mucho optimismo - nadie podría explicarme que esto no es así. Yo sé, que si, es posible, coger un avión y encontrarnos otra vez en otro lugar del mundo y seguirlo allí, donde lo hemos terminado, como si no hubiera pasado nada, solo la discoteca no se llama Cuba Libre o Mafasca, los anuncios no son de los sinpapeles llegando con barcos, el maletero se enrolla no con las guías suecas y cenamos en otro restaurante, no en Saperi Sapori. Pero estos solo son cuestiones del detalle. Porque es solo un día, como cualquier, y nosotros estamos juntos otra vez, nos sentimos bien, Michele toca la guitarra y nosotros sabemos que es un día perfecto.

Talmácsi Gábor világbajnok!

Surf

A veces tambien tengo q escribir en español, porque alguien me dijo q le importa q me iba a pasar, así a vez en cuando puede ser q se desvía a esta pagina.
Que yo he escrito antes del partido hungaro - italiano, creo q ninguno de mis amigos italianos querían q lo traduciera. Por eso no lo hago. Las fotos hablan por sí solas.
El resto se trata de mi hermano pequeñito q ahora trabaja en el Club Robinson esquinzo con su novia. Ellos quedan aquí y yo me voy a Australia. Por lo menos antes q me vaya, tengo q aprender surf. Por eso el otro día fuimos a surfear. La tabla de surf me queda muy bien:

A decir verdad yo solo fui a ver como se surfea Nahuel. El Chiquitín lo hace de puta madre!

Él se va a su casa también en el día 13 de noviembre. Él a Argentina, y yo a Hungría. El sábado montamos una fiesta de despedida para nosotros. Creo q de esto no voy a poner fotos. Mi cara de fiesta no es para el publico. Siempre sale un poco rara. Creo q por culpa de mi camara de fotos. :)

Me voy...

Aztán én most megint továbbállok, megtettem, amit megkövetelt a haza, Ákos kipipálva, szedem a sátorfámat, irány Ausztrália! Ez most egy kicsit bizonytalan a jövőt illetően, ha más nem, hát nyaralok egyet! Mert a munka nehéz falat, mert még nincs hozzá vízumom. De majd meglátjuk. Aztán meg ugye mindig megígérem Édsanyának, hogy ez után már hazavezet az utam, aztán megint csak messzebb megyek.
Anci, ennél már nincs messzebb, ígérem megyek majd haza hozzátok, mert bármerre járok, semmit nem szeretek jobban, mint hozzátok hazatérni.
A pici Dodit sem láttam már egy ideje, most remélem, míg otthon leszek babyszittyóskodhatok, ha a bátyus, meg a Bejja sincs ellenére. A legszebb kiscsaj a világon, én már csak tudom, világjárta ember vagyok, és még nem láttam olyan gyönyörűséget, mint a pici Tündérke. És nem vagyok elfogult!

Fuerteventura - otra vez

Aztán visszajöttem ide, piciny Fuerteventurára, folytatni, amit elkezdtem, bár más terveim voltak, máshol, máshogy, de aztán mégis megint itt kötöttem ki, ahogy már egy-kétszer. Ezúttal én és a kisöcsém, és Alex is a jobb jövő reményében. Elég hamar – egy hét után – a hitetlen Ákos nevű kistesónak volt munkája, szállással meg flamóval, meg Alex-szal. De puta madre! Bár ő mindig kételkedik, mindig jobbat akar, többet és azonnal! Meg piros bicikliket, most épp BMX – et, meg toronyórát láncostól – mondaná az Évi (drága Édesanyám). Na szóval már dolgoznak keményen, és csak hetente kétszer- háromszor tévednek le a dizsibe, mert oda is mehetnek, ja meg úszhatnak is a medencébe, ha kedvük szottyan, de nem nagyon szottyan, mert mindig fáradtak. Dolgoznak mert tudják ki mint vet, úgy arat! Bár az aratás még odébb van- aszem (igaz Csonyi?), az Ákosnál sosem lehet tudni. Van, hogy már arat vetés előtt, ha elkapja a gépszíj. Kíváncsi leszek mi lesz a vége. Mindenesetre drukkolok nekik, MUCHA SUERTE!

A magyar - olasz augusztusban

Közbe írnom kellene. Mert csak úgy történnek a dolgok egymás után. Mi történt július óta? Nem voltam benne biztos, hogy tudok rendszeresen írni, hát nem is írtam. Most fogok, kisdobos becsszóra! Szóval az augusztust azt odahaza töltöttem kis családom társaságában. Meglátogattam a barátokat pihentem, ettem, ja és megnéztem a magyar-olasz meccset. Nagyon nagy volt. Erről vannak képeim is, bár egy kicsit megkésve, de ezt soha sem késő megosztani másokkal. Mindig bízok a fiúkban. Mármint hazánk fiaiban, mert az igazat megvallva olasz-drukker vagyok, de már jó ideje nem áll módomban lekövetni az eseményeket. De az olasz foci(sták) mindig lenyűgöz(nek). A magyar-olaszon azt hittem majd picit ambivalens érzés lesz, hát nem lett! Magávalragadott a tömeg, a magyar zászlók, a hangulat. Hatalmas volt, bár csak egy barátságos meccs, de aznap este legyőztük a világbajnokot! Csak így tovább fiúk!

Üdv, Bienvenidos, welcome stb...

Ez az én (Sali Réka a becsületes nevem, o a decir Reka Sali) saját, első és egyetlen Blogom! Elég jóképűre sikeredett, igaz? Mostantól megosztom a nagyvilággal - ha kívancsi rám, ha nem - picin életem nagyszerű dolgait!
Nem erényem a pontosság és a rendszeresség, de megpróbálok közbe-közbe hírt adni magamról.

Jelenleg mindennapi életemet a Kanári szigeteken, Fuerteventurán, Jandián tengetem. Nem rossz hely, ha az ember szereti a pálmafákat, a tengert, a szelet...
Pontosabban jelenleg idehaza nyaralok, aztán aszem megyek vissza picit még strandolni, megalapozni azt a jövőmet, ami az igazat megvallva nemtom hova is vezet.