Fuerteventura - otra vez

Aztán visszajöttem ide, piciny Fuerteventurára, folytatni, amit elkezdtem, bár más terveim voltak, máshol, máshogy, de aztán mégis megint itt kötöttem ki, ahogy már egy-kétszer. Ezúttal én és a kisöcsém, és Alex is a jobb jövő reményében. Elég hamar – egy hét után – a hitetlen Ákos nevű kistesónak volt munkája, szállással meg flamóval, meg Alex-szal. De puta madre! Bár ő mindig kételkedik, mindig jobbat akar, többet és azonnal! Meg piros bicikliket, most épp BMX – et, meg toronyórát láncostól – mondaná az Évi (drága Édesanyám). Na szóval már dolgoznak keményen, és csak hetente kétszer- háromszor tévednek le a dizsibe, mert oda is mehetnek, ja meg úszhatnak is a medencébe, ha kedvük szottyan, de nem nagyon szottyan, mert mindig fáradtak. Dolgoznak mert tudják ki mint vet, úgy arat! Bár az aratás még odébb van- aszem (igaz Csonyi?), az Ákosnál sosem lehet tudni. Van, hogy már arat vetés előtt, ha elkapja a gépszíj. Kíváncsi leszek mi lesz a vége. Mindenesetre drukkolok nekik, MUCHA SUERTE!