viernes, 15 de febrero de 2008

Mallorcát látni kell...


Mallorca nagyon szép ám! És ezt írják róla: „Mallorca kevés más szigettel összehasonlítható szépségének, illetve annak köszönhetően, hogy télen is kellemes hőmérséklet van, rendkívül kedvelt turistacélpont, sokan a tömegturizmus szinonimájának tekintik. A sziget a napozáson, fürdésen, és a sziget szépségében való gyönyörködésen kívül még rengeteg dolgot kínál, úgy mint gyalogtúrák, biciklizés, golf, természetjárás mélytengeri merülés, sziklamászás. Mallorca rendkívül egyedi és szép állat- és növényvilággal rendelkezik, ezért a kirándulás, és a búvárkodás különösen nagy élményt nyújt.”

És a Robinson tök szép, olyan szép, hogy azt látni kell! És nem lépek le, nem megyek Ausztráliába, meg sehova sem, ja és tuti egy BMX is jól jönne ott… Remélem tudja kinek szól…kiknek…

martes, 12 de febrero de 2008

Futuro...

De vez en cuando tengo que escribir algo para mis queridos amigos en español. Ahora estoy en casa, hiciendo nada, o si, tengo mucho que hacer, pero no trabajo. He pasado un tiempo maravilloso en Australia con mis amigos italianos, pero ya tengo que buscar trabajo lo antes posible. En dos semanas estaré en otro lugar pero no sé donde. En Fuerteventura, donde me espera mi hermano, Michele y todo hecho y hace sol... o en Mallorca, una vida nueva, una aventura, un lugar que me atrae mucho, pero no conozco a nadie.
No sé que hacer. No sé que va a pasar. Todo es sorpresa…

Dodi főz

Dorka mostanában mindig finom dolgokat főz az új főzőkészletével, a kérdésre, hogy: „Mit főzöl?” a leggyakoribb válasz:
- Kávét.
És arra, hogy „Mit főzöl ebédre?”:
- Vacsorát.
A múltkor én is főztem neki virslit – nem játszásiból – és, hogy elfoglalja magát, amíg felteszem a vizet – épp az akadt a kezembe – adtam neki egy cukorcsipeszt. Nézegette, majd visszaadta, és azt mondta:
- Ez nem nekem való!

:)

lunes, 4 de febrero de 2008

Dubai – a szomorú felismerés

Egy fejezet az ezeregy éjszaka történeteiből – nem mese!


Kellemes napot (24 órát) töltöttem el a Dubai Nemzetközi Reptér vendégszeretetét élvezve. A várost, Dubait nem sikerült megismernem, aminek olyan egyszerű prózai oka van, hogy Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, Kelet-Európához tartozik. Igen, igen, ez nem tévedés! Ezt ugyanis ez arab reptéri ügyintéző közölte velem, aki az EU-s útlevelem ellenére kitartott állítása mellett, miszerint náluk nem vagyunk az EU tagállamai közé sorolva. Persze mindez azért, hogy az Egyesült Arab Emírségek híresen szegényes kasszáját még megnöveljem néhány dirhammal, ami az én részemről állt volna: a vízumdíjból, amivel tisztában voltam, hogy fizetnem kell, plusz egy befoglalt szállodai szobából, aminek visszaigazolása nélkül nem jár vízum, na erről fogalmam sem volt. Annak ellenére van erre szükségem, hogy egyetlen percet nem töltenék ott, mivel az egész napi városnézés után, valamikor hajnalba indul a gépem Bécsbe. Ami a szállodai szobát illeti, az idegenforgalmi főszezon miatt túlfoglaltság van Dubaiban, és nincs szállás. Vagy mégis? Pár perc múlva kiderül, hogy csak most, csak nekem van egy szoba 25 000 forintért, egy szoba, ahova be se tenném a lábam. Ez így együtt: Vízum + szállodai szoba + városnézés = 50 000 Ft. Vízum? OK, de mert nem vagyok EU tag ??????, szállodai szoba, mert kell és kész ???????. Na, fiúk, ne nézzetek már baleknak, talán csak mert szőke vagyok! Köszi nem.

Ami az EU-t illeti, részemről, 2004 május 1-je óta abban a - mint kiderült - téves hitben élek, hogy mi már csatlakoztunk. Ezek szerint valahol valamit nagyon elcsesztünk, vagy talán máshova csatlakoztunk.

Így maradtam egy napot Dubai felejthetetlen repterén a farsangi forgatagban, körülvéve nindzsának öltözött nőkkel és fehér hálóinges férfiakkal.

Most megyek, valahogy belépek az Unióba, és aztán visszatérek, Dubai, nem adom fel! Hasta la vista baby!

Ausztrália

Egy ország, ahol decemberben kezdődik a nyár, ahol idegen csillagok ragyognak az égen, ahol a természet ezer arca – sivatag, esőerdő, hegyvidék, partmenti dűne – köszön rád: G’Day!, a növény és állatvilág ámulatba ejt, az Aussie sört iszik és vidám, mosolyog és mondja: No worries!. Mindez az újdonság erejével hat rám, az öreg kontinens után kissé szédítő az élmény, aztán rámtör a felismerés, hogy talán csak azért, mert a déli féltekén vagyok és az egészet fejjel lefelé szemlélem! :)

Az itt eltöltött rövid idő szép volt és bátran mondhatom: Megérte! Sajnos Brisbane és a Gold Coast most kimaradt az útitervből, a mostoha időjárás, a tomboló eső és árvíz hetekkel rövidítette meg a „nyaramat”. Így több pénzt és időt nem kockáztatva pár héttel korábban élményekben gazdagon tértem haza. Dubai érintésével, de ez már egy másik történet…